Végre elérkezett december hatodika, Szent Miklós ünnepe. Lakóink számára talán ez a legkedvesebb esemény az évben. Szent Miklós legendája nyomán alakultak ki a Mikulás-napi alakoskodás szokásai. Nevét Myra püspökéről kapta. Jelentése: a nép vitéze, a győző. Az ajándékot osztogató, piros bundás, fehér szakállú Mikulás mai alakja, mintegy 50 éve terjedt el hazánkban. Régebben, főként falun, igen egyszerű ajándékot kaptak a gyerekek: almát, diót, mogyorót, vásárból való cukorkát. Sokfelé kaptak vesszőből való virgácsot, amelyet később bearanyoztak. Ez a rossz gyerekek ajándéka volt. A Mikulást nem véletlenül kísérik ördögök, krampuszok. Lánccal, bottal, csörögve-zörögve érkeztek általában.

Ma már temérdek édességet, ajándékot kapnak ilyenkor a gyerekek. Azonban az az igazi ajándék, amelyet mi magunk készítünk, ami szívből jön és leginkább az illető személyeknek szól, tehát személyes ajándék.

Idén először nagy meglepetést tartogattunk lakóinknak: a falu vezetésével közösen megszervezve, lovas kocsin érkezett meg hozzánk a Mikulás. 
Lakóinkkal már szeptemberben elkezdtük a készülődést: a szereplők kiválasztották a nekik tetsző verset, rövid jeleneteket tanítottunk be, és zenés, szalagos produkcióval is készültünk. Minden szereplőt dicséret illet, mert szorgalmasan megjelentek a próbákon.

Több társintézményt is meghívtunk, Zsirai barátainkat első ízben köszönthettük köreinkben. Dénesfa és Táplánypuszta rövid műsorral kedveskedtek a jelenlevőknek. Az ajándékozást követően zenés-táncos mulatság vette kezdetét. A jó hangulatot fokozta az élőzene.

Mindenki számára felejthetetlen élménnyel gazdagodva telt el ez a délután.


Szabóné Németh Mária intézményvezető

Győr-Moson-Sopron Megyei Gondoskodás Szociális Központ